Zságot András

 

Sunt lacrimae rerum

 

Babits Mihály Sunt lacrimae rerum

Című versének ihletettségében írok.

 

Szép vers.

 

Én is szépet írok. Okosat.

 

Okosat s gonoszat,

Hogy sírjon a tollam,

Sírjon a füzetem,

Sírjon az asztalom.

 

Kitalálom a Gyötrelmes

Jankót, akit mindenki

Bánt, akit mindenki üldöz,

Kitalálom a síró Jankót,

Hogy végre kacaghassak

Én is valakin.

 

Járnék én az utcán is,

Nyomort keresve, nyomort kutatva,

De saját szenvedésem

Nem hagy keresni,

Itthon ülök s gondolkozom.

 

Haha! Szegény Gyötrelmes Jankó,

Jól megjártad a lányokkal,

Mindenki a bolondját járatta

Veled, haha!

 

Nagyot nevetek rajtad, elmém

Szülötte,

Ezren nevetnek rajtam,

Mert régi a cipőm s a ruhám,

Ezer ember nevetésével

Nevetlek, szegény Gyötrelmes Jankó!

 

Szeretsz, Gyötrelmes Jankó?

Én is szeretlek egy percig.

Még mindig szeretsz Gyötrelmes Jankó?

Én már nem szeretlek.

Haha, már megint legyőztelek.

 

Már megint megaláztalak.

 

Haha! Sunt lacrimae rerum.

 

Istenem, kérlek, mondd meg,

Miért nem szeretem, akit

Szeretni kell, akit mindenki

Szeret,

Őt én miért nem szeretem.

Áruld el istenem!

 

A legnyomorultabb ember holnap

Nevetni fog?

Nem, ő soha nem nevet,

Mert tudja, azért kap ám csak

Büntetést!

 

Százszor rám csap, akit ezer

Csapás ér,

S mosoly-kutatón fürkész

Utána,

S én csak nagy hasamra fekszem,

Látom Gyötrelmes Jankóm fiát,

Millió égi lény,

Akik táplálkoznak kavicsokkal.

 

 

Oldal: Sunt lacrimae rerum
Zságot András: Babits-versek ihletettségében - © 2008 - 2024 - babitsvers.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat