Zságot András

 

Turáni induló

 

Babits Mihály Turáni induló

Című versének ihletettségében írok.

 

Magyar nyelv!

 

Irtsuk ki belőled a szláv és

A germán jövevényszavainkat! Hej!

 

Hidd el, magyar nyelv, akkor

Lesz néped nagy és erős és

Félelmetes.

 

Én meg fogok halni, rútul

Pusztulok nemsokára.

 

Én beszélhetek úgy, hogy az

Összes vogul megértsen,

Akkor se lesz menekvés.

 

Én legszívesebben négykézláb

Járnék,

Ez is turáni átok, hogy

Elsatnyulunk az idegen

Földön.

 

Ó, szép magyar föld, miért

Miért a sok kérdés?

 

Szeresd a földet, ahol

Megszülették!

 

Mosakodj, s akkor

Száz évig elélhetsz,

Ne nézd a szomszédot,

Ne bízz, fölfelé tekints,

A szomszéd legyőzhet,

Az isten soha.

 

Gyártom a verseket, a legszebbek

Hideg kékek, de írtam

Már barnát is, s olyant is,

Mely barna egyszer, szürke másszor.

 

Nem szeretek írni, átadnám

Az asztalomat a fiataloknak,

De nem látok, nem látok,

Csak magam vagyok, s a

Fiatalok elvonulnak mellettem.

 

Győzhetek? A világ? Ellen?

Egyszer már majdnem legyőztelek,

Világ, ezért véres bosszút álltál.

 

Rondán írok, mert ezer nyíl

Sebzi a szívemet, fekszem s

Nézek az ablakon kifelé,

S várom a baglyot vagy a fürjet,

Hogy gyógyítsa meg vérző testemet.

 

Nem szeretek írni, mert ki tudja,

Hány ember hal meg emiatt is.

 

Ki vagyok, hova tartok, ki szeret?

 

Ha sokszor megkérdezem, ki

Szeret engem, plazmává válok,

Csontjaim feloldódnak,

S én leszállok a víz mélyére.

 

Oldal: Turáni induló
Zságot András: Babits-versek ihletettségében - © 2008 - 2024 - babitsvers.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat