Zságot András
In Horatium
Babits Mihály In Horatium
Című versének ihletettségében írok.
Egy hét múlva 2021.
Tombol a düh,
Nincs barátság, nincs ellenség,
Csak halálos gyűlölet van.
Itt nincs ellenszenv, itt nincs
Utálat,
Itt csak sírig tartó harc
Oszt részre várost, falut.
Nincs semmim, se nyugalmam,
Se szerelmem, ha volna
Kandallóm, nem gyújthatnék
Akkor se be, nem ég tűz
A kandallóban,
Nem ég tűz a kandallóban.
Kupán csap a Szabó, a
Szabó II., a Szabó III.,
S én hazakúszom, leülök,
Lekuporodom a szobám sarkába,
S kérdem, miért, miért.
Ne elégedjem meg két hold
Földdel.
Mikor nem lesz több sohse.
Ne elégedjem meg két hold
Földdel?
Mikor 2022-re már csak
Másfél holdam lesz.
Fogyunk, mint a Nap,
Feleződünk, negyedelődünk.
Rád mosolygok, s holnap
Nem mosolyogsz vissza.
Holnap rongyosabb a kabátom,
Mint ma,
Holnap dadogóbb a beszédem,
Mint ma,
Holnap csúnyán fellök, ki ma
Még csak
Fekélytelt pillantást lövell rám.
Hajdan szerettél, s másnap
Imádtál.
Mára magunk mögött hagytuk
A hófödte csúcsokat.
De szép volt sietni a tereken,
Amikor sütött a nap.
Nemsokára újra sietek a
Napsütésben,
Ha ugyan nem siettem
Tegnap, a hóesésben.
Ilyen az én életem,
Egyszer mindent akarok,
Aztán semmit se kapok.