Zságot András

 

Éjszaka!

 

Babits Mihály Éjszaka!

Című versének ihletettségében írok.

 

Az én éjszakám

Csuda éjszaka.

 

Jönnek az álmok,

Az óriások s a vad

Keleti dzsinnek,

S ha betoppan egy szőke,

Egy fiatal, egy mosolygó,

Egy női ív,

Akkor máris kolompol kinn

A szurkolóhad, ébredjünk

Arra, ami igaz, pokolba

Az álmodozással!

 

Az én álmaimat senkinek

Nem árulhatom el,

Mert továbbadják,

Tegnap már nem idéztem

Fel magamban kedvencemet,

Mert elfelejtettem, mint a legkisebb

Hal, sodor az örvény,

S csodálkozom csak, hogy még

Nem haraptam rá a

Damil innenső végére.

 

Nem kell itt csodákat írni,

Elég, ha csodákat írok,

Nem kell itt rím, hasonlat,

Az olyan, mint a mángorlófa.

 

Mindig egy kicsit jobban kell

Írni.

 

Nem vagyok bűvész, még inas se,

Éjszaka hányszor kel fel a

Magadfajta,

Első felébredés, nem vagy kitűnő,

De jó vagy, utolsó felébredés,

Senkinek nem kellesz.

 

S járunk az utcán éjszaka,

Mert magányosak az emberek,

Se dolgozni, se pihenni,

Se pénzt keresni, se pénzt költeni,

Se havat szórni, se havat lapátolni,

Csak kinézni az ablakon,

Hátha szemben akkor oltják fel a

Villanyt,

S az azt jelenti, nem bánja,

Ha csípi szemét a fény.

 

Ha nem aludnánk, oh!

 

Nem járok már az esti kocsmákba,

Nem járok már az esti vonatokhoz,

Elég a két szó, nem kell a négy,

Csak álmodnám meg

A holnapi szerelmesem keresztnevét!

 

Milyen jót nevettünk régen a

Gondolataimon, emlékszel?

 

Az éjszakát ugyanaz találta ki,

Aki a szaporodást.

Pokolba!

 

Oldal: Éjszaka!
Zságot András: Babits-versek ihletettségében - © 2008 - 2024 - babitsvers.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat