Zságot András

 

Páris

 

Babits Mihály Páris

Című versének ihletettségében írok.

 

Páris.

 

Ady.

 

Páris.

 

Babits.

 

Páris.

 

Zságot.

 

Én el szeretnék utazni Párizsba.

 

Nyugalom.

 

Engem itt űznek, üldöznek.

Én itt félek.

 

Nyugodtan szeretnék sétálni

A Szajna-parton,

S ha nyár van, nézni a napozókat,

Ha ugyanúgy kifekszenek a

Szajna mellé,

Mint pestiek a Duna mellé.

 

Margitsziget – ne is beszéljünk róla!

 

Engem üldöznek Székesfehérváron,

Budapesten és Szigetújfalun.

 

Tudom is, kiknek a szelleme

Üldöz

Folyton,

Reggel, este, éjszaka.

 

Reg, est, éjsz.

 

De vajon én kit üldözök,

Én kinek jelenek meg

Álmaiban,

Én kinek jutok eszébe egy

Dudáló autóról?

 

Összegyűlünk Párizsban

Mi, üldözők és üldözöttek,

S játszunk egy nagy

Lábteniszbajnokságot?

 

Párizsban minden békés,

A fák árnyat hintenek,

A szerelmesek egymást átölelik,

S az üldözöttek együtt kacagnak

Az üldözőkkel.

 

Nem ám! Ááá, dehogyis!

 

Nem menekülsz, Párizs csak

Egy napig fogad fiaként,

Aztán ott is rád dudálnak,

S neked eszedbe jut az öreg

Tóth vagy Németh vagy Magyar,

S a mosoly elillan először a

Szádról,

Aztán a lelkedről is.

 

 

 

Oldal: Páris
Zságot András: Babits-versek ihletettségében - © 2008 - 2024 - babitsvers.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat