Zságot András
Himnusz Irishez
Babits Mihály Himnusz Irishez
Című versének ihletettségében írok.
Iris.
A legjobb, ha jó a vers s
Rímel.
A második legjobb, ha rossz a vers
S rímel.
A harmadik legjobb, ha jó a vers,
De nem rímel.
S a legrosszabb, ha rossz a vers
S nem rímel.
Szavak is néha rímelnek,
Nemcsak mondatok.
Rímel – mímel,
Rímel – vigy el,
Rímel – hiszed.
De mást is tudok.
Lementem az utcára,
Fekete országot vártam,
S azt kaptam.
Mert kérlelhetetlen volt
A szívem,
Hiába rimánkodott
A legszebb lány a megyének a,
Hogy szépet várjak, csillogót,
Arany patakot,
Nem,
Én felébredtem,
Dühvel tekintettem széjjel,
Nem hallottam én se
Málinkót, se pitypalattyolót,
Legyen háború, legyen fekete vér
Lenn,
Mert nem mertem kívánni
Arany patakot,
S gyávaságom büntetése,
Angyaloknak tévedése,
Minden fekete lett a
Világosságban.
Más ránevet a boldogtalanra,
S máris meri kérni
Az arany patakot,
Én, ha feltámasztanék
Ezer holtat,
Akkor se merném kérni
Az arany patakot.
Van-e nagyobb bűnös
Az én testemnél?
Ha mindenki gyilkos körülöttem,
Nem kapok soha arany patakot,
Minden remény szétfoszlott.
A hallgatás az én büntetésem.
Millió gyilkos a közelemben,
S én nem kérdhetem meg
Egyiket se,
Vajon én is
Gyilkos
Vagyok-e.