Zságot András

 

San Giorgio Maggiore

 

Babits Mihály

San Giorgio Maggiore

Című versének ihletettségében írok.

 

Szép ez az Itália,

Hiába, nagyon szép.

Rengeteg ember, s tudjuk,

Még ha nem is úgy van,

Hogy ereikben Octavianus

Vére csergedez.

 

Én előbb ezer lány szeretője

Szerettem volna lenni,

Utóbb ezer vers költője,

Legutóbb egyetlen szép álom

Álmodója.

 

Én nem vágyom Olaszhont,

Mert akkor vonatra kell szállni,

S a vonat túl messze fut

A Gáz utcától.

 

Én már nem vágyom semmit,

Nem vágyom száz levelet,

Csak egyetlenegyet,

Mely arról értesít,

Száz leány szeretett engem egykoron.

 

Vajon melyik az a foglalkozás,

Amelyik a legtöbb szeretetet s

A legkevesebb utálatot váltja ki

Az emberekből?

 

Az a munka kell nekem!

 

A rendőr nem jó, mert a rendőrt

Utálja a bűnöző,

A tanár sem jó,

Mart a tanárt utálja a rossz gyerek.

 

A legjobb a költő meg az író,

Őt nem utálja senki, ha a

Patakról és a fenyveserdőkről

Értekezik.

 

Költő s író leszek, de szeretni

Fogom a rendőröket és a tanárokat,

Hogy minél több örömük legyen az életben.

 

Boldog élet, boldog halál,

Megadatik ez neked, Andris?

 

Hiába írok én, nem leszek boldog,

Hiába szeretem a rendőröket,

Nem lesz boldog a halálom se.

 

Mért van az, hogy a sok olasz

Kevesebbet töpreng, mint a sok

Magyar,

Az olaszt mégis rettegik,

A magyart meg csak korbácsolják?

 

Én mindig mondom nektek,

Magyarok,

Elmúltok utód nélkül,

Patakok, fenyveserdők,

Mind ellenetek szövetkezik,

Huss!

 

 

Oldal: San Giorgio Maggiore
Zságot András: Babits-versek ihletettségében - © 2008 - 2024 - babitsvers.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat