Zságot András

 

Zrínyi Velencében

 

Babits Mihály Zrínyi Velencében

Című versének ihletettségében írok.

 

Babits Zrínyiről ír,

Én meg kiről?

 

Zrínyi, Babits, Zságot.

 

Nem írok jót, istenem, nem

Írok jót.

 

Szép rímek

Hozzám nem hívek.

 

Mi a jó rím egyáltalán,

Kosztolányiéi?

 

Nem írok jót, istenem.

 

Régen még alkoholt is ittam,

Hogy szebbeket írjak, de csak

Elálmosodtam bele.

 

Érzem, mit kell írni,

Karnyújtásnyira van csupán,

Látni vélem,

Jót akarok írni, istenem.

 

Mint a tehetetlen férfiú

A szerelmi csata tervezett helyén,

Úgy kóvályog a lelkem,

Aztán fel-alá trappol,

Nem nyugszik, nem nyugszik.

 

Más miért ír jobbakat, mint én?

 

Talán az o betűt szebben

Kerekítette Babits és Zrínyi,

S a végén azért kapták a

Rímet ajándékul?

 

Hiába akarok, hiába akarok.

Nem jut eszembe sem szép, sem rút.

 

Szép szárnyain tovaröppen a

Hajnal,

S én szobámból kémlelem a

Darvak vonulását.

 

Tetszik ez valakinek? Mert

Nekem egyáltalán nem.

 

Az első kritikus az író maga.

Vagy a költő. De nekem

Semmi nem tetszik.

 

Babitsban nincs hiba.

Hízzon a vers, írjad, Andris,

Bármit írj, meghízik egykettőre.

 

Tíz év története,

Két szó pöffenete.

 

Más még ötvenévesen is

Szaladgál a szép szoknyájú lányok

Után, én meg csak

Megigazítom asztalomon

A tolltartómat.

 

Oldal: Zrínyi Velencében
Zságot András: Babits-versek ihletettségében - © 2008 - 2024 - babitsvers.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat