Zságot András
Recanati
Babits Mihály Recanati
Című versének ihletettségében írok.
A boldogság kék virága,
Neked mi az, Andris?
Nekem a győzelem a kék virág,
Drága kérdező, mindig legyőzetek,
Hát győzni szeretnék.
Andris, harcolj akkor a magyar nyelvért,
Mondd el mindenkinek, hogy
Sok benne a germán s a szláv,
Mondd el mindenkinek, Andris.
Kinevetnek.
Ki nevet ki?
Mindenki kinevet, mert senki
Nem hiszi, hogy jót szeretnék neki.
Andris, üvölts!
Áááá!
Hangosabban!
Áááááá!
Szavakat üvölts az éjszakába, Andris,
Ne á betűket.
Szavakat üvölts, hogy rettenjen a nép.
S mi legyen a király helyett?
Az ispán és a megye helyett?
Hisz tudod, drága segítő,
Én azt mondom, száz év múlva
Rájövünk, mi lesz a halál után.
Küzdj, Andris.
A legélcesebb élcemet se veszik
Észre,
Akkor talán észreveszik magyarító
Szándékomat?
Eddig lógathattad a lábad kedvedre,
Parancsolom, küzdj a szláv jövevényszavak
Ellen.
Olvassuk el inkább még egyszer
Babits költeményét, a Recanatit.
Végre mindenki rád figyelne,
Te mondád, sok a szláv nyelvünkben.
Adj hatalmat, biztató, hadd
Legyek számművészeti megbízott,
S ha majd hintón járok a
Szállodából az uszodába,
Akkor asztalra csapok, s kiáltom,
Vesszen a király.
Szeretlek Andris.
Csak ne nyomasztana engem millió teendő,
Csak árulnád el, meddig élek.