Zságot András

 

Golgotai csárda

 

Babits Mihály Golgotai csárda

Című versének ihletettségében írok.

 

Én nem is akarok író lenni.

Költő se.

 

Én alvó oroszlán szeretnék lenni.

 

Száz év múlva lesznek emberek,

Akiknek azt a feladatot tűzik,

Hogy álmodjanak,

S mondják el az álmaikat

A tudósoknak.

 

Száz év múlva egész más lesz.

 

Új szakmák, s már tudják,

Mi vár ránk a halál után.

 

Tán a halottainkkal is beszélhetünk,

Igazán.

 

Nem asztalt táncoltatunk,

Hanem egy szerkentyűvel felhívjuk

Őket.

 

S Balassit is.

 

S természetesen Babitsot is,

S megkérdezzük tőle,

Ő írta-e a Golgotai csárdát.

 

Milyen szép volna száz év múlva

Élni!

 

Száz év múlva nem lesz

Bűnözés,

Nem lesz

Éhezés,

Csak méhezés és

Lebzselés.

 

Talán kétszáz évig élnek akkor

Az emberek.

 

S a magamfajtának sem kell

Írnia a pusztába,

Hanem megmondja a gép,

Hogy lehetek boldog.

 

Már tizennégy évesen boldog leszek.

 

Nem futkározom Pesten,

Nem lesz tíz munkahelyem,

Nem nevet ki senki,

S én se nevetek ki senkit,

Hogy ő is nevessen rajtam.

 

Elfáradtam.

 

Végre tudnánk, milyen a halál.

 

S beszélhetnénk Jézus Krisztussal.

 

S szabadon költöznének az emberek,

Ha kell, Makóra, ha kell,

Debrecenbe,

De csak egyszer, de csak egyszer.

 

 

Oldal: Golgotai csárda
Zságot András: Babits-versek ihletettségében - © 2008 - 2024 - babitsvers.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat