Zságot András

 

Strófák a wartburgi dalnokversenyből

 

Babits Mihály Strófák a

Wartburgi dalnokversenyből

Című versének ihletettségében írok.

 

Tél van, január,

Pár nap múlva hideget

Mondanak.

 

S én virágaimat becézgetem.

 

Öntözöm őket.

 

Van egy virág a szobámban,

Édesanyám adta – egy gyökeret

S két levelet,

Tudtuk, ez megered,

Ez a legéletképesebb növény

Nála.

S íme, alig több mint egy

Év telt el,

S van rajta huszonöt levél

Talán, s nő, nő szakadatlan.

 

Megöntöztem növényeimet,

S a virágok örülnek,

Legjobban kacagnak édesanyámtól

Kapott növényem levelei,

Ők nem érzik a magányt,

Szembekacagják a XXI.

Századot.

 

Egy másik növényem átnőne

A szomszédba,

Nem a fény felé terjed,

Hanem a fal felé,

Átfúrná, ha tudná,

S bár én tudnám, mi szép

Lehet a szomszédomban!

 

Sok virágom elszáradt már,

De ahogy kacagnak az

Előbb írottak, az mennyei

Örömmel jutalmazza a szívemet.

 

Van egy másik növényem is,

Tekergőzik össze-vissza, pedig

Ez is majdnem elszáradt,

Aztán megsimogattam, s azóta

Hűséges társ.

 

Még van két virág, de minek

Írjak róluk, az emberek

Kiomló vért akarnak látni,

Én is,

Hallgatom Mozartot, s önmagam

Ellen fordítom a gyilkot.

 

Gyere el hozzám, légy a barátom,

Nézd meg, hogy kacagnak

A virágaim, kinn esik a hó,

De itt benn öntözgetem őket.

 

Barátság, nincs is az kacagó

Virágok nélkül, ha a virágjaid

Nem kacagnak, te se fordítod

Magad ellen a gyilkot.

 

Ami nem öl.

 

Oldal: Strófák a wartburgi dalnokversenyből
Zságot András: Babits-versek ihletettségében - © 2008 - 2024 - babitsvers.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat