Zságot András

 

Tüzek

 

Babits Mihály Tüzek

Című versének ihletettségében írok.

 

Pokol tüze, ez vár rád.

 

Pokol tüze, ez vár rád,

Andris.

 

Andris egy becenév, Zsolt az igazi,

De az utóbbit senki se szereti.

 

Pokol tüze, ez vár rád,

Andris.

 

S a halálig?

 

Pokol tüze halálig,

Halál után pokol tüze.

 

Jó kis élet, jó kis halál,

Néha szusszanás szünettel.

 

Élet = halál, halál = élet,

Neked, Zságot!

 

Remény? Remény = apró,

Remény = mindig, remény = tovaillanó.

 

Még az is megeshet, hogy

Csak az élet pokol, s a halál

Után vége mindennek,

Ezt én nem tudom,

De 2050-re megtudjuk.

Ezt is.

 

Ha a halál = halál, s az

Élet = pokol, akkor csak az

Életet kell kibírni.

 

Meddig élünk, Zságot

Andris?

 

Biztos: becsukott szemmel,

Becsukott füllel kell élni,

Nem mint a majmok,

De mint a növények, a tárgyak.

 

Szenvedély ment, szenvedély ment

Szaharába, s vissza se tér onnan ő.

 

Olvasunk, Zságot András, akkor

Nem fáj, írunk, akkor se fáj,

Csak ha elmegyünk az

Országalmához, akkor fáj.

 

Mi lesz? Halál? Pokol?

Meddig?

 

Ne kérdezz, menekülj sors

Csapásai elől.

 

Amíg meg nem halsz, valamivel

El kell tölteni napjaidat.

 

Lógasd a lábad, s rögtön

Fuss, ha meglátod őket!

 

Nem is fáj már annyira, ugye?

 

 

 

 

Oldal: Tüzek
Zságot András: Babits-versek ihletettségében - © 2008 - 2024 - babitsvers.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat