Zságot András
Messze… messze…
Babits Mihály Messze… messze…
Című versének ihletettségében írok.
Az egyik legismertebb magyar vers,
Melyet én nem kedvelek.
De ihlet.
Csukjuk be a szemünket,
Hunyjuk le szemeinket,
S képzeljük magunk elé!
Spanyolország. Mindenki tudja,
Milyen, kár szót vesztegetni rá.
Olaszország. Nem akarok írni
Róla, járjon mindenki saját
Olaszországjában!
Görögország. A legszebb.
S ha Ön festi, kedves olvasó,
A legeslegszebb lesz.
Svájc. Én nem írok erről.
Németország. Erről se írok,
Írjon más, írjon mindenki!
Franciaország. Milyen szép!
Kinek Párizs, kinek
A tengerpart, kinek az óceánpart.
Anglia. A mindig különböző,
Nem merem leírni.
Svédország.
Utoljára marad a felsorolásban
Svédország, de róla is képzelgő
Olvasóimnak kell írniuk.
Andris, Andris, mit csinálsz?
Andris vagy te egyáltalán?
Én vagyok a világ egyetlen
Olyan Andrisa, aki nem
Ünnepli és nem ünnepelteti
A névnapját.
S te vagy az egyetlen olyan Andris,
Aki ír, de csak akkor,
Ha jobbat tud, mint az olvasó.
S ez ritka.
Andris, Andris, mások kíváncsiak rád,
Ha rosszabb is vagy egy-egy börtönviseltnél.
Én csak akkor írok, ha
Ezer gátat átugrik szavam.
S ha valaki azt súgja,
Szeret?
Engem ne szeressen senki,
Izzadó iparoslegény vagyok,
Dolgozom, küzdök,
S nem írok buta
Rímeket.