Zságot András
Darutörpeharc
Babits Mihály Darutörpeharc
Című versének ihletettségében írok.
Ez nem olyan jó vers,
Babits verse, nem baj,
Majd az enyém jó lesz.
Nem baj, az enyém se
Lesz jó.
Engem nem érint meg a
Darutörpeharc, engem nem üt
Szíven, nem gyújt fel
Bennem semmi máglyát.
Talán én is érzéketlen vagyok,
Mint az összes többi.
Mikor fognak a gépek érezni?
Eltelt néhány év, amíg felfedeztük
A kereket,
De még hány évet kell várni
Arra, hogy a könyvem zokogjon,
Ha szomorkás verset nyomtatnak
Lapjaira?
S kacagjon nagyot a tréfákon.
Sírjon, nevessen, ha ebből is
Kap egy kilogrammot, meg
Abból is.
Írhat nekem Babits,
Írhat nekem a nagy
Plutarkhosz is, én mától
Zabolázom az érzelmeimet,
Elhiszem az egyet, nem hiszem
El a kettőt.
Vagy a kettőt is elhiszem,
De arra azt mondom,
Isten teremtette.
Unom az óriásokat.
Szülővárosomban is óriásbábokkal
Szomorítanak.
Mindenki mindent tud,
Csak én nem tudok lépést tartani.
Engem nem érdekel, előveszem
Tavalyi naptáramat,
S idén tavalyi magammal
Kelek versenyre.
Nem versenyzek az istenekkel,
Akik fekete autókkal járnak,
S úgy beszélnek Gaugaméláról,
Mint én a rokonok
XXI. századi hidegségéről.
Én vagyok egyedül halandó,
Úgy megszerkesztettétek ezt a
Világot.
Meg se kísérlem, hogy
Legyőzzelek benneteket.