Zságot András

 

Hegeso sírja

 

Babits Mihály Hegeso sírja

Című versének ihletettségében írok.

 

Hegeso meghalt, elhunyt.

 

De élt.

 

Nekem nem adatott meg, hogy

Hegesómat öleljem,

Mindig azt hittem,

Ő Hegeso, meg ő Hegeso, mindig más,

De az ébredés a szomorúnál is

Keservesebb lett.

 

Hegeso, eljössz-e?

 

Hegeso nem jön el.

 

Hegeso, eljössz-e?

 

Hegeso nem jön el.

 

Többeknek két Hegesója van,

Akad, akinek három,

Én meg hívom Hegesómat,

Hogy aztán elrohanjak előle.

 

Milyen lesz az én Hegesóm?

 

Szőkét várok, barna jön,

Barnát is elfogadom.

 

Ha az első két perc egyikén

Nem lövell rám szigorú pillantást.

 

Ha öt éven belül nem jő

Hegeso,

Akkor kihirdetem, én a fény

Fia vagyok.

 

Hegeso.

 

Hideg a tél, hideg a nyár.

De senki nem fázik.

 

Rá kell találnom Hegesóra,

Hogy ne legyek egyedül,

Hogy magányos gondolataim

Ne nőjenek óriássá.

 

Sokat csalódtam,

S végül minden fronton

Visszavonultam,

Mindent tudok, amire

Kíváncsi voltam.

 

Többször elképzeltem,

Milyen lesz a halál,

Nem rémisztő, nem szeretetteljes,

Mint most, mint az élet.

 

Túlzottan forog a világ,

Túl kiszámítható a kiszámíthatatlan,

S a szeretetet két percig

Őrizzük.

 

Hegeso, némely sakkjátszmát

Nem nyerhetünk meg.

 

Oldal: Hegeso sírja
Zságot András: Babits-versek ihletettségében - © 2008 - 2024 - babitsvers.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat